Piszkoskutya Blues
Tasnádi Gergely

fiú:
Szűrt a fény, hideg az este,
némi meleget csupán a gitár teste ad.
De dal, az nem jön egy se,
és a nyugodt álom is rendre elmarad.
(És most mi lesz?) Hát mi lenne?
Igen, a pultnál ülök, a felejtés szokásos
kellékei mind a kezemben.
És akkor belép ő, hatásos belépő:
igen, a feledtetőm ő lehetne.

lány:
Szűrt a fény, hideg az este.
Csak a hiánya dobol bennem egyre:
az üres szoba, a fehér falak,
a közös percek és az elhalasztott szavak.
(És most mi lesz?) Hát mi lenne?
A lányok azt mondják, hogy segít ilyenkor a cefre.
És akkor belépek, semmit nem remélek
-talán annyit csak, hogy valahogy túléllek.

együtt:
És egymásra nézünk, a csend beszél:
Aki igazán hozzám ér, újra vajon lesz-e?
Hallom, ahogy monoton lüktet benned is a kérdés,
És olyan nagyon hideg az este...

Aztán öltözni kezdünk, és ahogy a ruhádba visszabújsz
megszólal idebenn a piszkoskutya blues...