Háztűz
Tasnádi Gergely

Tombol bennem az ösztön, szétvet a kényszer;
még tartom a frontot, de lassan elég, mert
kell valaki máris, aki átvisz
egy más oldalra, magába ránt és
a Napot kioltja és leveszi a Holdat,
hogy ne legyen volt, és ne legyen holnap
-mert minek, ha nincs, aki vár
és nincs, akit megköt
a hűség, és a feltételek közt
nincs, aki nem szab; nincs, aki bármit
kontroll mentén csinálna már itt;
és ennyi az ember, mentség a másik:
"Ég a város. hát égjen a ház is!"

És persze szaggat a lélek, a szokásos érvek
jönnek sorba', és mindkettő érdek:
fékezni hosszan, vagy oldani nyomban?
A válasz kész, de a kérdés bosszant.
Kéne a test, de kéne a társ is.
Annyira szép, csak kevés a vágy, hisz'
nincs, aki vár és nincs, akit megköt
a hűség, és a feltételek közt
nincs, aki nem szab; nincs, aki bármit
kontroll mentén csinálna már itt;
és ennyi az ember, mentség a másik.
Ég a város.